Nyílt rasszizmus
Egy intézmény vagy személy tudatosan és vállaltan kötelezi el magát egy csoport vagy
annak egy tagjának negatív diszkriminációja iránt annak bőrszíne,
látható rasszjegyei miatt, és ez mind kommunikációja, mind cselekvései
során megnyilvánul.
Intézményesített rasszizmus
Ha a rasszizmus bármely formáját intézményi, törvényi stb. szintre emelik,
az az intézményesített rasszizmus, azaz egyenlőtlen bánásmód egy intézmény vagy
szervezet részéről egy személlyel vagy csoporttal szemben annak
állítólagos rasszjegyei miatt. Esetenként kormányok (például: a náci Németország
vagy a dél-afrikai apartheid), pártok vagy egyéb társadalmi és politikai szervezetek
(például: a Ku Klux Klan) a társadalom többségi csoportjainak összekovácsolására
gerjesztik a rasszista ideológiát, valamely kisebbséget bűnbaknak kikiáltva, a
kiválasztott kisebbség felé irányítva a népharagot, így egy közösség olyasmire
is rávehető, amire egyébként nem.
Rejtett rasszizmus
Egy személy vagy intézmény burkolt vagy öntudatlan formában történő negatív
megkülönböztetése annak látható rasszjegyei miatt. Főleg akkor jelenik meg,
ha a rasszizmus nyílt kifejezését már társadalmi vagy törvényi normák korlátozzák.
McConahay szerint a modern rasszizmus fő ismertetőjegyei:
a rasszista személy azt állítja, hogy ő nem rasszista, és a rasszizmus rossz dolog
állítja, hogy a jog előtti egyenlőséggel teljesen megszűnt mindenfajta rasszista
megkülönböztetés (tehát nem vesz tudomást a megkülönböztetés egyéb,
nem törvényi formáiról)
ugyanakkor azt is tényként állítja, hogy a korábban elnyomott csoportok
„túl rámenősek”, „túl hamar” akarnak ugyanolyan helyet kapni a társadalomban,
mint a korábbi vezető réteg, tehát olyan helyet akarnak megszerezni, amit
„nem érdemeltek ki” ezen kívül támadja a hátrányos helyzetűeket támogató
állami intézkedéseket (a pozitív diszkriminációt), mivel azok egyenlőtlen
feltételeket teremtenek. A rejtett rasszizmus révén a rasszista személy elkerülheti
a rasszizmus látszatát, miközben véleményével és döntéseivel továbbra is fenntarthatja
az elnyomott csoportok hátrányos helyzetét.
Averzív rasszizmus
Az averzív („idegenkedő”) rasszizmusra az jellemző, hogy a rasszista személy
nem akar rasszista lenni, de mégis idegenkedik a számára ismeretlen, vagy a
köztudatban megbélyegzett csoportoktól. Ez az idegenkedés csak akkor fordul át
cselekvésbe (akkor eredményez negatív diszkriminációt),
ha az adott helyzetben nem nyilvánvaló a rasszista viselkedés. Az averzív
módon rasszista személy tehát nem fogja nyíltan kifejezni az előítéleteit, nem
is szeretné, ha előítéletesnek tartanák. De azokban a helyzetekben, amikor lehet
racionálisan érvelni a diszkrimináló döntés mellett, amikor a rasszizmus
nem nyilvánvaló (pl. ha két hasonlóan felkészült személy jelentkezett egy munkára,
és egyikük kisebbségi; vagy egy hétköznapi segítségkérés esetén), akkor statisztikailag
kimutathatóan gyakrabban fogja negatívan diszkriminálni a számára idegen csoport tagjait.
Szimbolikus rasszizmus
Negatív faji megkülönböztetés, melynek során a diszkrimináló cselekvés vagy
kommunikáció szimbolikus formát ölt. Mindkét esetben a hangsúly a kódolt üzeneten van,
tehát azon, hogy egy G csoport F csoporttal szembeni
megkülönböztetését G csoport társadalmi, kulturális és egyéb kódrendszerét
felhasználva nyilvánítja ki. A szimbolikus rasszizmus során a rasszista személy úgy tesz,
mintha csak védené a társadalmi normákat (burkoltan arra utalva, hogy ugyanígy járna el,
ha a saját rokonai lennének normasértők), a felelősséget pedig teljes egészében arra
a kisebbségire hárítja, aki láthatóan megsértette azokat. A szimbolikus rasszista érvelés
során akár el sem hangzik a megkülönböztetett kisebbség neve, végig bűnelkövetőkről és
munkakerülőkről van szó, akik között „egyébként” több a kisebbségi, mint amennyit a
népességen belüli arányuk indokolna. A szimbolikus rasszista érvelésre jellemző torzítások,
hogy a valóságosnál többnek mutatják be a normasértések számát, illetve a
kisebbségiek arányát az összes bűnelkövetőn / munkakerülőn belül. Szintén jellemző
torzítás, hogy a normasértő viselkedést a kisebbségiek tudatos választásának tartja:
például „ha tényleg akarna dolgozni, akkor biztosan találna valamilyen munkát”.
Kulturális rasszizmus
A hagyományos rasszizmus mint tudománytalan elmélet elutasítása után a
modern rasszizmus magába foglalhatja a más „kultúrákkal” szembeni
megkülönböztetést is. Példa: „a cigányok sokat lopnak”, „az arabok nőgyűlölők”,
„az afrikaiak különösen agresszívek”, „a zsidók mindig hazudnak”. Étienne Balibar
francia filozófus a rasszizmusnak ezt a formáját „rasszok nélküli rasszizmus”-nak nevezi.
Az ilyen feltevéseknek lehet statisztikai alapjuk, azonban az általánosítás megbélyegzi
a közösség negatív tulajdonsággal nem rendelkező tagjait is.